Bátki Fazekas Zoltán: Tisza-parton
Hullámzik a Tisza, ugye látod,
érintsd meg az igazi világot,
üljünk vize iszapos ölébe,
nézzünk bele fekete szemébe.
Lombok kara susog, ugye hallod,
fűzfák sora öleli a partot,
nyílnak pici mezei virágok,
vijjognak a folyami sirályok.
Békák vízi zenekara próbál,
három kicsi ebihal a dobnál,
pókok puha fonalai mentén,
tündér Ili tipeg ide mellém.
Csönddel teli dalaival ápol,
mind elnyeli bajaim a távol,
jó itt, ugye, mesebeli kincsem,
bástyáira fölemel az Isten.
Gerlék hada lepi el a lépcsőt,
ők bérlik e kavicsos ebédlőt,
morzsát csen egy idei verébfi,
távolban a papa, mama félti.
Kiscsillagom, ibolyavirágom,
nézd, kiskacsa utazik az ágon,
lassan viszi le a Tisza délre,
vár már haza anya az ebédre.
|